A katica új ruhája

 

 

Egy napsütéses reggelen az Illatos rét mellett, a Kerek erdő szélén a tündérlányok éppen a ruháik között válogattak. Nagyon szerettek az évszaknak megfelelően, csinosan öltözködni. Néha frissek voltak, mint a lágy szellő, máskor könnyedek, mint az égen a felhő. Gyakran úgy néztek ki, mintha a mező illatos virágai lennének. Természetesen ru-határukban volt égkék, fűzöld darab is, szoknyáik a szivárvány minden színében pompáztak, de kedvelték a pöttyös, csíkos és kockás viseletet is. Nem volt kedvencük, minden ruhát egyformán szerettek, éppen ezért a pillanat-nyi hangulatuk határozta meg, hogy aznap mit vesznek fel. Ezen a reggelen Janka piros, Hanna kék, Panka pedig egy virágmintás ujjatlan szoknyát választott. Elégedettek voltak a megjelenésükkel, így boldogan, mosolyogva indultak az erdőbe, hogy megnézzék, mit csinálnak a többiek. Épphogy elkezdtek repülni, amikor megpillantották Katicát, és megdöbbentek:

-    Katica, te mindig ebben a piros alapon fekete pöttyös ruhában vagy? – kezdte Hanna.
-  Nem unod? – kérdezte Panka.
-    Nem szeretnél egy szebb ruhát? – kíváncsiskodott Janka.
Katica értetlenül nézett. Nem volt másik ruhája, világ életében ebben járt, és ez nem zavarta.
-       Én szeretem ezt a ruhát – felelte.
-         Szereted, mert még nem viseltél mást – mondta Janka.
-    A kedvünkért próbálj ki egy másik darabot! – kérte Hanna. – Sokkal jobban fogod magad érezni! Hidd el!
Katica kicsit vonakodott ugyan, de beleegyezett abba, hogy másik ruhát varázsoljanak neki a tündérek. A lányok össze-érintették a varázspálcájukat, és a katicabogáron máris egy kockás ruha volt. Azonban Katica ebben a szoknyában nem érezte jól magát, és ezt meg is mondta. A tündérlányok ezután egy sárga, fekete csíkos blúzt varázsoltak a kicsi bogárra, amihez fekete nadrágot viselt. Ez jobban tetszett Katicának, kicsit bátortalan volt még, de úgy döntött repül egy próbakört. Alig indult el, amikor Zümi, a méhecske kacagni kezdett mellette.
-  Jelmezbálba készülsz barátom, vagy engem akarsz utánozni? – kérdezte nevetve.
Katica senkit nem akart utánozni, ezért visszarepült a tündérekhez, megkérte őket, hogy adjanak rá másik ruhát. A lányok kitalálták, hogy rózsaszín alapon sárga szívecskés köpenyt kap a katicabogár. Tetszett Katicának az új öltözéke, ezért vidáman röpködött az erdőben. Amint kiért a rétre találkozott Mimivel, aki csodálkozva nézett rá.
-        Ki vagy te, szépséges bogárka? Még sosem láttalak az Illatos réten. Igaz, nem rég költöztünk ide, és lehet, hogy nem ismerek mindenkit. Engem Miminek hívnak.
A katicabogár bosszúsan válaszolt: - Katica vagyok, a hétpettyes katicabogár.
-      Hétpettyes? – nevetett Marci. – Talán inkább hétszívecskés! Hétszívecskés katica, hétszívecskés katica! – mondogatta Marci.
- Ejnye, Marci! Nem szabad csúfolódni! – szólt öccsére Mimi. – Nekem tetszik Katica új ruhája.
De ezt már nem hallotta a barátjuk, mert sértődötten visszarepült a tündérekhez.
-  Nem akarok mintás ruhát! – kiáltotta durcásan.
-     Rendben van! – mosolyogtak a tündérlá-nyok.
-     Mondd meg, hogy melyik a kedvenc szí-ned, és mi o-lyan ruhát va-rázsolunk neked! – mondta Janka.
-     A mezők végtelen zöldje nagyon tetszik! Zöld ruhát szeretnék! – kérte Katica.
A tündérlányok összeérintették a varázspálcájukat, és a csöpp bogáron máris zöld köpeny pompázott.
Katica megköszönte a tündérek kedvességét, majd az Illatos rétre repült, ahol fáradtan megpihent egy fű-szálon. Békésen szendergett, amikor enyhe nyomást érzett a hátán. Kiabálni kezdett, és szerencsére így elkerülte azt, hogy a nyuszi kilapítsa. Nyunyó nyuszi a réten legelészett, és éppen le akart ülni a fűbe, hogy elrágcsálja a sok ízes falatot, amikor meghallotta Katica hangját. Látni nem látta, mert a zöld ruhájában bele-olvadt a rét zöldjébe.
-    Majdnem rám ültél! – mérgelődött Katica.
-   Ne haragudj! Nem láttalak! – szabadkozott Nyunyó. – Mi lett a szép pettyes ruháddal?- kíváncsiskodott a nyuszi.
-      A tündérek unalmasnak találták, ezért varázsoltak nekem másikat – felelte a katicabogár.
Éppen arra repült Tünde néni, és meghallotta, hogy mit mondott a bogárka. Nyomban magához hívta a lányait: - Hanna, Janka, Panka, gyertek csak ide! –kiáltotta.
A lányok azonnal a réten termettek.
-     Miért varázsoltatok új ruhát Katicára? – kérdezte Tünde néni.
-     Azért, mert unalmasnak találtuk a köpenyét – felelte Hanna.
-   Sajnáltuk szegényt – tette hozzá Panka.
-       Lányok! Nem a divat a legfontosabb a világon! Azért mert nektek nem tetszik valami, nem kell változtatnotok rajta. Vannak olyanok, akik szeretik az állandóságot, és akkor boldogok, ha nem változik körülöttük a világ. Katica akkor érzi jól magát, ha piros és hétpettyes a köpenye. Varázsoljátok gyorsan vissza olyanra, amilyen volt! – mondta feddő hangon Tünde néni.
A tündérek összeérintették a pálcájukat, és Katica újra a régi, megszokott ruhájában tündökölt. Örült, mert így érezte igazán jól magát, így volt ő a Hétpettyes katica-bogárka.