A boszorkány seprűje

Panni kiment a kertbe, leült a kedvenc diófája alá, megforgatta a virágját és forogni kezdett vele a világ. Egyszer csak egy hatalmas torony mellett találta magát, ami előtt egy királyfi járkált fel, alá. Megkérdezte a királyfit, hogy mi járatban van erre. A királyfi elmondta, hogy ki akarja szabadítani a szerelmét a toronyból, de sehogy sem tud hozzá feljutni, mert az olyan magasan van.
- Ilyenkor nem a hajukat szokták leengedni a királylányok? – kérdezte elgondolkodva Panni.
- De igen – felelte a királyfi –, de sajnos a királylánynak még nincs olyan hosszú haja, hogy leérjen a földig.
- Itt egy ajtó, ezen keresztül fel bírsz szaladni – mutatott az ajtóra Panni.
- Valóban ott van az ajtó, azt én is látom. Sokan elindultak már ezen keresztül a királylányhoz, de vissza még senki nem tért, úgyhogy ezt nem szeretném megpróbálni. Valami mást kell kitalálnom – mondta a királyfi.
- Talán fel kellene repülnöd – vetette fel Panni. – Mi tud repülni? – gondolkodott hangosan tovább.
- A sárkányok, a boszorkányok tudnak repülni, na meg a madarak, de azok nem bírnak el engem – felelte a királyfi. – A sárkányt sehogy nem tudom rávenni, hogy repüljön velem- gondolkodott tovább a királyfi.
- Akkor lopjuk el a boszorkány seprűjét – javasolta Panni.
- Jó ötlet! – örült meg a királyfi.
El is indultak a boszorkány háza felé. Hamar odaértek és bekopogtak a banya házának az ajtaján.
A boszorkány kinézett az ablakon: - Mi járatban vagytok erre? – kérdezte komoran.
- Eltévedtünk, és úgy látjuk, hogy ma már nem jutunk ki az erdőből. Szállásra és élelemre lenne szükségünk – felelte a királyfi.
- Persze nem ingyen gondoljuk – mondta ártatlan képpel Panni. – Pénzünk ugyan nincs, de szívesen segítünk neked.
A boszorkány úgy gondolta, hogy ezzel az üzlettel csak jól járhat, a házban elférnek a vendégek és a segítségük pont jól jön. Elküldte őket az erdőbe gyík májért, béka lábért, denevér szárnyért és különböző varázsfüvekért. Panni és a királyfi fanyalogva ugyan, de teljesítették a boszorkány kérését. Miután visszatértek a banya házába, Panni ki akart sepregetni, de a boszorkány rákiáltott:- Tedd, le azonnal, a seprűmhöz senki nem érhet! – ezzel kikapta a seprűt a kislány kezéből, elmormogott egy varázsigét és elrepült.

- Főzzetek vacsorát!- kiáltotta vissza a magasból a boszorkány.
Panni keseregni kezdett. Elérhetetlennek érezte a seprűt. A banya ezek után biztosan még jobban oda fog rá figyelni. Ám ekkor a királyfinak remek ötlete támadt.
- Főzzünk vacsorát és keverjünk bele altatót! – javasolta.
- Jó ötlet – vidult fel Panni. –A boszorkány üvegcséi között bizonyára találunk olyat is, aminek altató hatása van.
Kimentek a konyhába és gyorsan végig nézték a fiolákat. Szerencséjük volt, mert hamar ráakadtak a keresett szerre.
Megfőzték a vacsorát, belekeverték az altatót, megterítettek, majd várták, hogy a boszorkány hazaérjen. Hamarosan megérkezett a banya, éhesen asztalhoz ült, falni kezdte az ételt, és nem tűnt fel neki, hogy vendégei csak ímmel-ámmal esznek a tányérból.
Vacsora után elmosogattak, elpakoltak, és mire végeztek, addigra a banya hangosan hortyogott. Csendben a seprűhöz osontak, felültek rá, de az csak nem akart repülni. Ekkor Panninak eszébe jutott, hogy a boszorkány varázsigét mormogott mielőtt elindult. Pont hallotta, hogy a banya mit mondott a seprűnek.
- Seprűm, seprűm repülj velem, messze, mint a képzeletem! – mondta Panni.
A seprű felemelkedett és elvitte őket a királylányhoz, akit így könnyedén kiszabadítottak. A banya seprű nélkül nem tudott utánuk menni.

A királyfi feleségül vette a királylányt, nagy lakodalmat csaptak, Panni is ott volt, táncolt sokat. Majd megforgatta a virágját és hazament a diófa alá. Szerencséjére időben érkezett, mert a szülei éppen vacsorázni hívták.