Mesék és mondókák szerepe a gyermek életében

 (avagy hogy van ez a mi családunkban)

Mikor kisgyereket látunk zenére mozogni, mindig elámulunk, pedig nem kellene. Hiszen már az őskorban is ösztönösen ütemre táncoltak, varázsoltak az emberek. A ritmus, és az ember elválaszthatatlan egységet alkotnak. Mai törzsi népeknél is elengedhetetlenül fontos a zene, a dal. Tökéletesen érthető a jelenség, hiszen a magzat az anyaméhben, édesanyja szívverését hallja. Születése után is szívesen bújik anyukája mellkasához, és ha nyugtalan, akkor itt elcsendesül. Ugyanígy már a ringatás, ringó mozgás is megjelenik a magzati lét során. A magzatvíz „hintáztatja” a gyermeket. Érthető, hogy csecsemő korában is megnyugvást jelent számára, ha ringatják. Már születésünk előtt találkozunk hangokkal, ritmussal, zenével. Édesanyánk hangját azonnal felismerjük, ugyanúgy, ahogy a méhben hallott zenéket, dallamokat is. A kisbaba ismerősként üdvözli a születése előtt megismert hangokat. Különös örömet jelent számára, ha anyukája, vagy bárki, aki felé bizalommal fordul mondókákkal, dalokkal szórakoztatja. Lányaimmal mi is sokat játszottunk pl. Húz, húz engemet, vagy Pista bácsi fát fűrészelt. De ugyanígy élvezték azt is, ha Kerekecske gombocska mondogatása közben megneveztük az ujjaikat. Volt és van evéshez, alváshoz, sétáláshoz kapcsolódó mondóka is. Az egész világot be lehet mutatni így a kicsinek. Mégis az jelenti a legnagyobb élményt, ha közösen alkotunk új szövegeket.
 Fontos a szeretetteljes légkör és a testi kontaktus. A ritmus és a dallam fejleszti leginkább az egy évnél fiatalabb kisgyermeket. De a későbbiek folyamán is fontos szerepük lesz. Mira lányommal számos helyzetben találtunk ki mondókákat. Gyakran oviba menet naphívogatót mondogatunk, vagy éppen annak örülünk a magunk által kreált szövegben, hogy van esernyőnk, és nem ázunk meg. De kisebbik lányom álomba ringatása előtt sem a megszokott altatókat mondjuk. Mira nagyon élvezi, hogy újabb és újabb szövegeket találunk ki együtt. A mesék alkotásában is részt vesz. Természetesen mind a mondókák, mind a mesék esetében ismeri a klasszikusokat is, de ezeken felül nagyon élvezi az alkotás örömét. Mikor Mira beteg volt, egész nap az ölemben ült. Délután kérte, hogy meséljek neki és én úgy döntöttem, hogy egy a fejemben motoszkáló történetet osztok meg vele. Tetszett neki, de ezek után hónapokig nem került újra elő ez a mese. Amikor ismét hallani akarta Panni kalandját, már alig emlékeztem rá, így gyorsan leírtam azt, ami megmaradt belőle. Majd beindult a fantáziánk és folytattuk a varázslatos utazást. Természetesen illusztrációt is készítettünk a mesékhez, amiket később együtt kiszíneztünk. Élveztük a közös munkát, én pedig közben igyekeztem mindenre odafigyelni, amit a főiskolán mesepszichológia címén tanultam. Gondolok itt az állandóságra, ami biztonságot ad a gyermeknek. Minden történet úgy kezdődik, hogy Panni megforgatja a virágját és eljut a Mesék Világába, és úgy fejeződik be, hogy újabb virágforgatás után hazatér a szüleihez. Vannak állandó szereplők, és állandó fordulatok. Megjelennek a csodás lények, gondolok itt a tündérekre, boszorkányokra, sárkányokra, stb.
Szükség van Panni problémamegoldó képességére. Megjelenik a jó és a rossz fogalma. A mesék vége mindig pozitív kicsengésű, a jó győzedelmeskedik, ez erősíti a gyermek igazságérzetét, és növeli a biztonságérzetét, segít eligazodni a világban, értéket mutat, így alakítja a gyermek értékrendjét. Igyekeztem színesen, változatosan leírni a történeteket, hogy ne legyen szóismétlés, és minél jobban megismerhessék a gyerekek a magyar nyelvet, hiszen a meséken keresztül a szókincsük is bővül. Képzelet-, és fantáziafejlesztő hatásuk is van a történeteknek, ahogyan segítenek az agresszió, és a szorongás leküzdésében is. Ha gyermekünk időről, időre ugyanazt a mesét akarja meghallgatni, akkor annak oka van, a történet által saját félelmeit  próbálja feloldani. A közös meseírás is csökkentheti a gyermek szorongását. Már az is elég, ha ő adja meg a témát. Nóri lányom mindig Morzsi kutyás történetet kér, ami érthető, hiszen fél egy hasonló nevű ebtől. Ő egyszerűbb, hétköznapibb történeteket hallgat szívesen, hiszen még kicsi, és most fedezi fel a világot.