Panni királylány lesz

Panni kiment a kertbe, megforgatta a virágját, forogni kezdett vele a világ. Egy palotában találta magát, ahol egy szakasztott ugyanolyan kislány állt, mint ő. A másik lány fején korona volt, de nem sokáig, mert gyorsan levette a fejéről, és átette Panniéra, majd elszaladt, de futtában még visszakiáltotta:
- Köszönöm, hogy jöttél, egy napig szabad lehetek! Nem soká visszajövök, ne tűnj el!
Panni a királylány után szaladt, de amint kiért a szabadba, hatalmas szél támadt, az ég elsötétült, és egy nagy sárkány máris magával ragadta. Hősünk megpróbálta felidézni, hogy mit tud a sárkányokról. Először az jutott eszébe, hogy van hét-, tizennégy-, huszonegy fejű sárkány, meg persze ott van Süsü, akinek csupán egy feje van, de több nem jutott eszébe. Még annyi talán, hogy királylányokat szokott elrabolni. –De hát ő nem királylány. Jaj, vagy mégis, hiszen a fején ott volt a királylány koronája, és most mindenki azt hiszi, hogy ő az igazi királylány.
A sárkány elvitte Pannit, egy kénkövest- bűzt árasztó szakadék szélére, ahol a sziklacsúcson egy rejtett zugban volt a barlangja. Letette a kislányt, majd mintha az ott se lenne vitatkozni kezdett saját magával.
- Mi legyen vele? – kérdezte az ötödik fej a többieket.
- Szerintem együk meg! – mondta az első fej.
- Ugyan már, nem azért raboltuk el! – állította le a hetedik fej éhes társát.
- Aludjunk egyet mielőtt eldöntjük! – javasolta a negyedik fej, aki mindig álmos volt.
Persze, és feküdjünk le éhesen – morgolódott az első.
- Tudvalevő,hogy a királylányokat sokan megpróbálják kiszabadítani. Együk meg a hős lovagokat! – okoskodott a hatodik fej.
- Vagy kérjünk érte váltságdíjat, és vegyünk belőle nekem gyógyszert – mondta náthás hangon a második fej.
- Kötözzük meg, nehogy elszökjön éjjel! – mondta mosolyogva az első fej. – Ráadásul így könnyebben bele tudjuk dobni a levesbe is – súgta kaján vigyorral az arcán.
- Nem esszük meg! – mondta mérgesen harmadik fej.
- Fogjuk munkára! Főzzön, mosson, takarítson! – javasolta a hatodik fej.
- Szerintem zárjuk le a vitát, és aludjunk! – mondta félálomban negyedik fej.

A többiek is belátták, hogy jobban járnak, ha pihennek, mert friss elmével jobb döntést tudnak hozni. Szépen, lassan álomba szenderültek. Panni pedig döbbentem kuporgott a fal mellett. Ha kalandot akart, most megkapta. Minden vágya az volt, hogy hazamehessen a diófa alá. Megtehette volna, csak a virágját kellett volna megforgatnia, de nem akarta cserbenhagyni a királylányt. Inkább a sárkánynál maradt, és ő is lassan álomba szenderült.
Reggel nagy zajra ébredtek.
- Remek, meg is érkezett az első királyfi – mondta az első fej álmosan.
A harmadik fej tüsszentett egyet, mert még mindig náthás volt, és persze némi tüzet is lövellt a hapcival. Erre a királyfi megijedt, és elszaladt.
- Látod királylány, nem ő volt az igazi – mosolygott a hatodik fej.
Nem volt idejük beszélgetni, mert máris megérkezett a második királyfi. Ő bátran nekivágott a függőhídnak, nagy nehezen átkapaszkodott rajta, de a sziklával nem boldogult, onnan minduntalan visszacsúszott. Hamarosan feladta a próbálkozást, és hazasomfordált.
- Remek,- gondolta Panni – ezek az emberek fogják megmenteni az életem.
Ám ekkor megérkezett a harmadik királyfi, aki nem próbált meg bejutni a barlangba, és nem is félt a tűzokádó szörnytől.
- Gyere te sárkány! Küzdjünk meg! – kiabálta hetykén.
- Gyere fel! – mondta mérgesen a hatodik fej.
- Gyere le! Hadd lássák az emberek, hogy miként győzlek le! Vagy talán félsz? –kérdezte a királyfi.

A sárkánynak se kellett több, gyorsan lement a királyfihoz, és összecsaptak.
De ez a fiú nagyon trükkös volt ám, a sárkány alig tudta szemmel követni, olyan gyorsan mozgott. Az ötödik meg a hatodik fej össze is gabalyodott a nagy nézelődésben, így ők nem tudtak részt venni a küzdelemben. A hetedik fejnek a száját bekötötte a királyfi, de annyira hirtelen, hogy az csak akkor eszmélt fel, mikor a kötél béklyójába került. A harmadik fej meg akarta harapni a királyfit, de az maga elé emelte a pajzsát, amibe a sárkány beütötte a fejét és elájult. A negyedik fej szokás szerint álmos volt, és el is aludt. Az első fej támadásba lendült, de őt kővel megdobálta a királyfi és az feladta a küzdelmet. A beteg másodiknak pedig adott egy üveg gyógyító varázsfőzetet, aki ezért nagyon hálás volt, és cserébe nem bántotta a jótevőjét.
A hős lovag ezek után felmászott Pannihoz, kiszabadította, majd elindult vele az otthonába. Panni vissza akart menni a királylány szobájába, ezért megkérte a királyfit, hogy miután a várhoz értek, hagyja magára, mert szeretne átöltözni. Gondolta megforgatja a virágját és hazamegy a szüleihez, a királylányt meg majd megkeresi valaki. De ebben a pillanatban belépett az ajtón az igazi királylány, megölelte, megpuszilta Pannit, hálás volt neki azért, hogy egy napra szabadon járhatott, kelhetett. Megköszönte a kislány segítségét, ezután visszavette a koronát, majd kiment a királyfihoz.
Panni pedig megforgatta a virágját és hazament a szüleihez, hogy kipihenje ezt az izgalmas kalandot.